| Tudtad? : Egy kutyafajta születése és útja az FCI elismertségig a Svájci Fehér Juhászkutya elismerésének története |
Egy kutyafajta születése és útja az FCI elismertségig a Svájci Fehér Juhászkutya elismerésének története
A Berger Blanc Suisse (BBS) 2003 január elseje óta provizórikusan elismert fajta az FCI-n, mint világszervezeten belül, amely jelenleg 330 fajtàt ismer el. A fajtaleírások (standard) az FCI-nél vannak deponálva.
Egy kutyafajta FCI általi elitmerésnek és bejegyeztetésének igen hosszú útja van. (amint az a mellékelt ábrán is látható)
Egy fajta kialakulása több tíz esztendon át tartó folyamat. Van, hogy ez spontán megy végbe, és a célzott tenyésztés csak a végén csiszolgat a fajtán egy keveset, ám elofordul nem egy esetben, hogy eloször egy ember vagy embercsoport gondolataiban fogalmazódik meg, s célzottan hosszú és türelmes munkával tenyésztik ki a ma ismert eb változatot.
A svájci fehér juhászkutyával sincs ez másként. Meglepo módon e fajtára mindkét ismérv jellemzo egyszerre.
|
A fajta története akár a római korra is visszavezetheto, ahol már Marcus Terrentius Varro is leírt olyan terelo kutyusokat, amelyeknek a színe fehér volt. Ezt a szokást megtartva a juhászok még a XIX. században németföld szerte is a fehér színu orzo ebeket preferálták, mivel azok így megkülönböztethetové váltak a nyájra támadó állatoktól szürkületben is. Akkoriban az ebeket a jobb használhatóság reményében tenyésztették.
A svájci fehér juhászkutya fajta kialakulása erosen összefonódik a német juhászkutyáéval. Már a kezdetekkor megvolt a ma ismert színváltozatokon túl a fehér is. Sot érdekes talán, hogy a mai német juhászkutya, fehér juhászkutya osöktol származik.
Max von Stephanitz az 1880-as években, utazásai során, gyakran találkozott különféle juhászkutyákkal. Ekkor kezdett körvonalazódni benne az a gondolat, hogy Németországnak is szüksége volna egy saját nemzeti kutyafajtára. Víziója szerint a kutya kiemelkedoen intelligens, ötvözi a munkakutyák kitartását és munkaszeretetét, jellegzetes megjelenésu, eros és jól izmolt, kiegyensúlyozott, eros idegrendszeru, magabiztos, jóindulatú, huséges és odaadó társa gazdájának.
1891 után Stephanitz elkezdte felkutatni a célnak megfelelo kutyákat a tenyészete számára. 1899-ben Karlesruhe-i kiállításon barátjával Arthur Meyer-rel rátaláltak pár igazán különleges ebre melyek intelligens tekintettükkel és hegyes álló fülükkel vonták magukra a figyelmet. (ekkor még ez a fülforma nem volt elterjedt) Megvásárlásukkor derült ki, hogy Hektor Linksrein és alomtestvére Luch, a Friedrick Sparwasser of Frankfort tenyészetében születtek 1885. elején. Hektort átnevezték Horand von Grafrath-ra és o lett az elso bejegyzett németjuhászkutya.
Talán kevesen tudják, hogy e kutyák anyai nagyapja a 1879-ben született Grief von Sparwasser, fehér bundájú németjuhász volt, aki a 1882-es és 87-es hannoveri kutyakiállításon is részt vett. Grief és Lotta von Sparwasser pároztatása után született meg az elso farkas-színu szuka Lene. Kastor és Lene frigyébol pedig a már elobb említett Hektor és Luch származik, akik az arányos testfelépítést, az álló füleket és a fehér bunda lehetoségét örökítették tovább leszármazottaiknak.
Amint látható Friedrich Sparwasser kutyáinak tenyészvonala igen fontos szerepet kapott a mai német juhászkutya és svájci fehér juhászkutya testfelépítésének és magatartásának kialakításában. Ha Stephanitz-t tekintik a fajta osapjának, akkor méltán tekinthetjük a frankfurti Friedrich Sparwasser tenyésztot, a fajta osnagyapjának.
Nagyon sok Horand leszármazott örökítette a fehér színt, mint például Baron von der Seewies (1913) is, aki az elso bejegyzett fehér színu német- juhászkutya volt.
Bizonyítottan màr a XIX. század végén is voltak fehér juhászkutyák a Habsburg házon belül, melyek kiválóan passzoltak a nemes lipicai lovakhoz. Ann Tracy tolük szerezte be tenyészállatait, amellyel késobb Amerikában megalapozta tenyészetét, majd - Stephenitz nyomdokaiba lépve – az egyik alapító tagja volt az 1913-ban megalakult elso amerikai németjuhászkutya egyesületnek.
Több évtizeden keresztül elismert volt a fehér szín is, majd a 1920-30-as években a zavaros politikai helyzet hatására, a németországi tenyésztok úgy döntöttek, hogy a fehér színt diszkvalifikálják a német juhászkutya standardjából. A fehér faktort még a sötét pigmentáció ellenére is albinizmusra való hajlam, süketség, vakság, mentális zavarok és szorminoséget rontó hatás örökítésére asszociálták, tévesen.
Mikor a világháború után a tenyésztést szinte az alapoktól kellett újra kezdeni, a fehér színt továbbra is tiltották. Ha született is fehér színu egyed, azt 1935 után Németországban nem regisztrálták, sot egyenesen irtották. A háború és a szigorú szelekció ellenére máig fennmaradt néhány fehér németjuhász egyed Hollandiában és Németországban is az eredeti (Sparwasser-i) vérvonalból. |
Sok európai, amerikai és kanadai tenyészto kitartó munkájának köszönheto az egyedi fehér vérvonalak létrehozása. Az Amerikában élo svájci Agatha Burch 1970-ben tért vissza Svájcba, magával hozva Lobo nevu fehérjuhász kan kutyáját, akivel újra kezdte a tenyésztést Europában.
Martin Faustmann 1980-ban az NSZK-ban egy svájci tenyészto - az USA-ból származó - fehér juhászkutyáját vásárolta meg továbbtenyésztésre. Egy évvel késobb Faustmann kérelmezésére a már szinte véglegesen kialakult fehér fajtát Amerikai-Kanadai Fehér Juhászkutyának (AC) keresztelik. Martin Faustmann kezdeményezésére, 1982-ben alakult meg Németországban az Amerikai-Kanadai Juhászkutya Tartók Egyesülete. Magyarországra 1989-ben került ebbol a fajtából három kiváló példány (két szuka, egy kan) Martin Faustmann 'of Ronanke' nevu tenyészetébol. 1990-ben alakult meg a GWS (svájci fajtaklub), amely a kontrollàlt tenyésztést tuzte ki céljául. 1991-ben nemzetközi szinten is elismert fajta lett, Európán belül.
A magyar szövetség 1991-ben Amerikai és Kanadai Juhász Kutya Tartók Magyar Egyesülete néven került bejegyzésre Szombathelyen. Tenyésztési felügyeletével és vezetésével Dragovics Árpádot, a magyarországi fajtahonosítót bízták meg. A szervezet mai neve Svájci Fehér Juhászkutya Klub, székhelye Budaörs, elnöke Szabó Zsuzsanna. ( www.sfjk.try.hu)
Mivel a svájci szervezet érzett leginkább elhivatottságot a fajta tenyésztésében, ezért Svájc adta be a nemzetközi elismerésre a kérelmet is az FCI-nél. A fajtát francia néven (Berger Blanc Suisse) nevezték el. (a francia az egyik hivatalos nyelv Svájcban)
A fajta története is bizonyítja, hogy több évtizedes szelektálás szükséges egy fajta elismeréséhez. A szelektáláson (standard szerint) kívül a hiteles történet, és a fajta "egészségügyi státusza" is szükséges. Az FCI 8 különbözo vérvonalat is eloír, amelyet dokumentálni kell. Sok-sok fáradalom, dokumentumok felkutatása, a populáció értékelése, stb. szükséges egy fajta sikeres elismeréséhez! Ezek nagyon sok elozetes munkát jelentettek a fajta kedveloinek és csak szoros nemzetközi összefogással sikerülhetett. Többek között német részrol Brigit Stoll, osztrák részrol Dieter Modl, svájci részrol Gaby Frei-Dora neve érdemel említést.
Mikor e gyönyöru, intelligens, harmonikus felépítésu kutyáinkra nézek, azt kell mondanom, hogy megérte!
Kevés olyan kutyafajtát ismerek, amelyikhez hasonlíthatnám. Ok a mi csillogó gyöngyszemeink! Nemes és gyönyöru, kívül-belül.
Írta: Szabó Zsuzsanna és Görög Ilona
Forrás: /A cikk a HappyDog Elite újság felkérése nyomán íródott./
(fordítás alapja és régi képek) Wikipedia
| |