Most a második fehér kutyusunkról mesélek egy keveset. Neve: Ector.

Fönix már 3 éves volt mikor ez a kis gazfickó hozzánk került, ígyhát már némi romantikával tekintettem a közös jönőnk ifjúkori csínytevés szakasza felé.

Míg Fönix alig tett kárt valamiben.. egy kezemen meg tudom számolni a kár db-számát, addig Ector hihetetlen kreatívitással dúl-fúl kis kertünkben és ahol éri. :) Még sosem volt kan kutyám, így nem is voltam felkészülve rá. :)

Imád spriccelő vízből inni. S nagyon bánatos, ha ez abbamarad, tetlegességig. Ezt a locsolórendszer műanyag fejei és egyéb alkatrészei gyakran meg is tapasztalják. Nagy nehezen sikerült vele megértetni - 3 hónap - hogy a fejeket nem szabad bántani, elcipelni, ott kell hagyni őket, ahol vannak, most az új gondolat az, hogy "a spriccelés ha nem is abbol a bigyóból jön, de biztosan mellőle, körbeásom, hátha ismét jönni fog." Szisztematikusan körbe vannak ásva a locsolófejek szerte a kert kutya-szakaszában.

A másik kedvenc a harc a tujákkal. Én már mikor jött Fönix nagyjából felnyirtam a fenyők és tuják alját kutyahát magasságig, Ector szerint azonban nem eléggé. Mint a kisfiúk a játékkardjaikkal, úgy kaszabolja, rángatja ő is az alsó lombkoronát. :)

Persze neki is volt pakolós korszaka, mikor önhatalmulag úgy döntött, hogy az adott tárgy nem ott van jó helyen ahol találta, hanem mondjuk a ketrecében vagy két szobával odébb. Mókás volt a dolgokat egészen máshol megtalálni... igy egy időre szépen rászoktatott ismét a gondosan és szépen elpakolok harcmodorra, de végül ez is elmúlt.

Még tart a "ha találok bőrcipőt, megizlelgetem mint egy kis cipót" korszaka. Apukám cipőjét a minap szépen elnyálazta, kiábrándító élményt nyújtva utána a cipőbe pattanáshoz.

Zsenialitását bizonyítandó, a kertkaput a kutyás és a tiltott terület között rendszeresen kiaplikálja. Bámulatosan fejlődőképes a kor mai vívmányai tekintetében. :) és mindent elemi erővel és némi fondorlattal átcsoportosít, cipel, tologat, emel, hogy a kaput végre kutyatest résnyire kinyissa. Ha nem érintenénk némiképp hátrányosan ezek a megmozdulásai, még büszke is lennék intelligenciájára... de akkor ott, nem minden gazdi dicsérné meg kutyusát. Mi sem bántjuk... csak újabb cseleket próbálunk ki, fejlesztve ezzel az eb feltalálóképességét.

Egyre inkább csodálom az olyan gazdikat, akik célirányosan kannal akarják megosztani az életüket.

Lassan kezdem sejteni a különbséget szuka és kan között habitusban.. s bár  mindketten mások, a maguk nemében hihetetlenül kedvesek és  imádnivalóak.

Az imént éppen a régi videókat rendezgettem a gépemen, s rátaláltam az ő régi kennel-videóira is. Mikor bekapcsoltam, felugrott és értetlenül nézett körül. Az anyagon hallható volt "Anya" ugatása, a tenyésztő szerető incselkedése és az ismerős hangok. Kétszer is meghallgattam, másodjára azonban már tudta, hogy én lehetek a hangforrása mögött, mert meredten nézte a képernyőt, majd bökdösni kezdte a kezemet. Harmadjára csak ült mellettem és forgatta a fejét és fülelt, s hol rám nézett, hol pedig a számítógépre. :)

Okosságát nem csak kreatív rendezkedéssel fejezi ki, hogy ne csak rosszat mondjak róla. Szobatisztaságra nem is kellett nevelni, csak megnézte mit csinálnak a többi ebek, s már követte is a példájukat. A "feküdj a szőnyegre"  kérést, csak kétszer kellett megmutatni neki(ráhúztuk a szőnyegre a könyökét), azóta már mindig úgy tesz, ahogy megbeszéltük. :) Az ül, áll, marad parancsokat egy héten belül megtanulta, a marad még csak Fönix társaságában megy igazán. ;)

Ma megmértük őket.. hihetetlen hogy megnőnek. Ector sitty-sutty 35kg-os és még fejlődő korban van, testesedni fog, magasságra már elérte Fönix méretét, aki egyébként most 36kg.

Megfigyeltem Ector mennyire a szokások rabja. A minap átpakoltam a ketrecét és kértem menjen a helyére, ő nem a saját szaga után ment (s ennek már egy hete) hanem ragaszkodik a helyhez, ahol a ketrece állt. Nem hajlandó enni, ha az étkezés nem a megszokott módon van levezényelve... sőt manapság a jutalomfalatot is csak úgy eszi meg bárhol, ha az a ketrecében landol elsőnek. Inni is csak nagy nehezen vettem rá, hogy kiránduláson Fönix-el együtt itató-tányérból igyon, s ne várja ki míg hazaérünk.

Ezek a tapasztalások egy eredendően szukakutyás gazdinak igen meglepőek  de legfőképpen érdekesek és tanulságosak és persze szívmelengetőek. Mert mindezek ellenére, hogy ő egy "pernahajder", kis  családunk minden csacsiságát szeretettel elnézi.
.